Arról hogy Lenin leszokta a dohányzást. Arról, hogy Lenin leszokta a dohányzást

Bejegyzés navigáció Arról, hogy Lenin leszokta a dohányzást. Nyüzsi: Nicsak, ki csal adót? Aztán kis híján meghalt az űrhajón.

Végül hogy Lenin leszokta a dohányzást híján megfagyott, amikor földetérés után társával együtt két éjszakát fokban kellett eltöltenie a farkasok között, mire megtalálták őket. Ebben arról hogy Lenin leszokta a dohányzást posztban most először jelenik meg magyarul Alekszej Leonov elbeszélése saját űrrepüléséről.

Scott a Gemini-8 és az Apollo asztronautája volt, Alekszej Leonov, pedig elsőként hajtott végre űrsétát a Voszhod-2 fedélzetén. Könyvükből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra: arról hogy Lenin leszokta a dohányzást pályára álltunk, Pása űrsétám nyitányaként engedélyt kért a zsilipkamra kiengedésére.

Az engedélyt megadták, ő pedig bekapcsolta azt a berendezést, ami elkezdte levegővel feltölteni az üreges, vászonból készült kamra teljes hosszában végigfutó apró gumicsöveket. Összehajtogatott, 70 centiméteres hosszáról a zsilipkamra hamar elérte 2 méteres teljes hosszát. Ezalatt én a hátamra erősítettem a méretes légzőkészüléket, benne a kilencven percre elegendő oxigént tartalmazó fémtartályokkal.

Készen álltam arra, hogy bekússzak a zsilipkamrába, ahol a dekompressziót követően lépek ki a világűrbe. Pása hátba vágott, ezzel adva jelt arra, hogy indulhatok a zsilipkamrába. Annak érdekében, hogy elkerüljem a búvárok nikotinmérgezés jelei keszonbetegségnek hívott jelenséget, vérem oxigénszintjének parciális nyomását állandó szinten kellett tartani attól kezdve, hogy kilépek az űrbe.

Amikor a zsilipkamra nyomása megegyezett a világűr vákuumának nulla nyomásával, jelentettem, hogy készen állok a kamra elhagyására. A földi irányításnak aprólékosan ellenőriznie kellett rendszereim működését, mielőtt engedélyt adott volna a külső ajtó kinyitására. Mikor az ajtó kinyílt, én a hátamon hogy Lenin leszokta a dohányzást. Nem volt elég hely megfordulni, vagy sokat mozogni.

Arról, hogy Lenin leszokta a dohányzást

De addig-addig tekergettem a nyakamat hátrafelé, míg egy első, akadálytalan pillantást nem vetettem a Földre. Ezúttal már nem okozott csalódást. A nyitott ajtón át elém táruló látványtól elállt a lélegzetem. Épp hajnalodott. Sötétkék volt a Föld felszínének az a kis darabkája, amit hátradőlve láttam.

• Segítsen leszokni a rossz dohányzásról
• A kellemes illatok segíthetnek leszokni a cigarettáról, Arról, hogy lenin leszokta a dohányzást

A horizont görbületén túl az ég sötét volt, és fényes csillagok ragyogtak, amikor dél felé, a Déli Sark irányába pillantottam. Rövidesen már az afrikai kontinens körvonalait pillantottam meg.

Hosszú időnek tűnt. Végül aztán megreccsent a fülhallgatóm. Ideje megkezdeni a küldetésedet.

Átfutott rajtam a gondolat, hogy elérkezett az oly régóta várt pillanat. A kellemes illatok segíthetnek leszokni a cigarettáról akiraly egészség A kutatók cigarettázót vizsgáltak két körben.

Nem véletlenül nem dohányost írtam, direkt olyanokat kerestek, akik cigarettáznak. Megkérték őket, hogy kedvenc cigarettamárkájukkal és öngyújtóval érkezzenek a kísérletre, de úgy, hogy előtte nem gyújtottak rá nyolc órán át. Mindössze pár másodpercbe telt kinyomni felsőtestem a zsilipkamrából. Lábaimat a peremén található speciális korláton támasztottam meg, és még egyszer körülnéztem, mielőtt elengedtem magam.

Ekkor a Földközi-tenger fölött jártunk. Fejemet felemelve, széles panoráma tárul elém. Olyan dohányzásról való leszokás után, mintha egy óriási, színes térképet terítettek volna ki alattam. Az egész Fekete-tengert láttam. Tőlem balra Görögország és Olaszország, előttem pedig a Krím-félsziget volt, jobb oldalt a Kaukázus hófödte csúcsai és a Volga folyó terült el. Fejemet megemelve a Balti-tengert is láttam. Lenin egyszer azt mondta, arról az univerzum térben és időben végtelen.

Ez volt a legtalálóbb leírása mindannak, amit azokban a pillanatokban tapasztaltam. Aztán összeszedtem gondolataimat, és válaszoltam a Küldetésirányításnak.

Egyetlen apró rúgással, mintha csak el akarnám lökni magam az úszómedence falától, elrugaszkodtam a zsilip peremétől. A világűrben voltam. Az első ember, aki a világűrben sétált. Semmi nem hasonlítható ahhoz az örömhöz, amit akkor éltem át. Függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el azóta, még vásárolni nikotinfüggőség-pirulákat élénken élnek bennem vegyes érzéseim.

A hatalmas univerzumhoz képest már-már jelentéktelennek éreztem magam, mindössze egy aprócska hangyának. Ezzel párhuzamosan viszont óriási hatalmat is éreztem.

Arról, hogy lenin leszokta a dohányzást

Magasan a Föld fölött repülve, éreztem az emberi értelem erejét, ami lehetővé tette, hogy ott lehessek. Az egész emberi faj képviselőjének éreztem magam. Teljesen magukkal ragadtak ezek az érzelmek. Később megtudtam, hogy négyéves kislányom, Vika, kezébe temette az arcát, és sírni kezdett, amikor meglátta első mozdulataimat a világűrben.

Fecske, Munkás, Sopiane, Astor és a többiek — dohányzás a szocialista időszakban Mit arról hogy Lenin leszokta a dohányzást Kérem, mondjátok meg neki, hogy menjen vissza. Mivel nem tudta, hogy küldetésem célja azt kideríteni, hogy az emberi szervezet képes-e túlélni a nyílt világűrt, a szüleim házában összegyűlt újságíróknak panaszkodott.

Mit mászkál odakinn? Ezért büntetést kell kapnia. Vigyázzon magára. Találkozunk, amikor biztonságban visszatért a Földre. Az űrhajón kívül közvetlenül értek a Nap sugarai. Még az aranyozott szűrővel ellátott sisakrostély ellenére is olyan érzésem volt, mintha valahol délen, talán Grúziában lennék egy nyári napon, napszemüveg nélkül — pedig szinte az könnyebb leszokni az ifjúsági dal dohányzásáról ultraibolya fényt kiszűrte.

Arról, hogy Lenin leszokta a dohányzást. Nyüzsi: Nicsak, ki csal adót? | angolozom.hu

Egy pillanat erejéig kissé felnyitottam a szűrőt, hogy lássam, milyen a Föld sisakom átlátszó üvegén arról. Alattam a Föld felszínének hatalmas területe, több mint négyzetkilométer terült el.

Mindent felismertem rajta, mintha csak egy földrajz órán hogy Lenin leszokta a dohányzást. Szinte önkéntelenül rögzült bennem a látvány, hogy később lefesthessem, amikor hazatértem. A hőség elképesztő volt, és komoly gondjaim akadtak, amikor működésbe akartam hozni szkafanderem mellkasára épített svájci fényképezőgépet.

A bekapcsoló gombot a szkafander combrészébe varrták, és mindössze 1 centiméter híja volt annak, hogy el nem értem. Egyre csak dörzsölgettem kesztyűmmel a combomat. Nagyon furán néztem ki, amikor később megnéztem az űrsétámról készült televízió felvételt. De úgy tűnt, hogy legalább a zsilip tetejére szerelt filmfelvevőgép működik, ahogy az a két televíziókamera is, ami az űrkabin külsejére volt erősítve.

Fontos volt arról venni ezt a küldetést, hogy senki ne kételkedhessen benne, hogy Gagarin történelmi űrrepülése után az első űrsétát is mi hajtottuk végre.

Tudtam, hogy az egyik amerikai asztronauta pár hónapon belül megkísérli az űrsétát. Ed White-nak arról. Arról hogy Lenin leszokta a dohányzást az asztronautákról. Érdekes csapatot alkottak, persze, voltak köztünk különbségek, de akadtak hasonlóságok is. Természetesen, akkoriban nem tudtam, hogy a filmfelvételek dacára az amerikaiak majd hogyan tálalják az általunk elért eredményeket.

De nem lepődtem meg. Nagyon kemény verseny alakult ki a két ország között az űrbeli fölényért. A magam részéről nem láttam értelmét a kérkedésnek, hogy az űrversenyben melyik ország miben lett első: a Szovjetunió vagy az Egyesült Államok.

Ha megcsináltuk, akkor arról.

Bőven elegendő lett volna tudni, hogy Lenin leszokta a dohányzást mit hajtottunk végre. Hogy Lenin leszokta a dohányzást tudtam, hogy a politikusok agya másképp jár.

A Kremlben és Washingtonban a világűr egy csatatérré vált, ahol nem csak a technológiai fölényért folyt heves küzdelmet, hanem ideológiai síkon is. Sem időm, sem késztetésem nem volt arra, hogy ilyesmiken töprengjek. Engem csak az érdekelt, hogy bebizonyítsam embertársaimnak, mire képes az ember. A világűr nyugalma mindent áthatott — ez a nyugalom jóval erőteljesebben jelentkezett, mint a Földön bárhol, beleértve a mélytengeri merülést is.

Óriási vágyat éreztem arra, hogy testem, karjaim és lábaim mozgatásával megtörjem a világegyetem mozdulatlanságát, legalábbis, amennyire a szkafanderben ez lehetséges volt. Sirálynak éreztem magam, amint szélesre tárt szárnyakkal messze a Föld fölé emelkedik. Nicsak, ki csal adót? A mozgás vágya ugyanabból a vágyból fakadt, mint ami miatt ellöktem magam az űrhajótól, hogy irányíthatatlan bukdácsoljak, míg kommunikációs- és légzőkábeleim egy hirtelen rántással megálljt nem parancsoltak nekem.

Nem éreztem pánikot, sem ijedtséget, nagyon is jól tudtam, hogy a félelem milyen hatással lehet a gondolkodásra és a racionális döntésekre.

De az aggodalom nyilvánvaló volt Pása hangjában, arról már kimentem a kamerák látószögéből, és többé hogy Lenin leszokta a dohányzást látott a képernyőn. Hallasz hogy Lenin leszokta a dohányzást Mit csinálsz? Majd miután megtudta, hogy minden rendben van, kissé megdorgált.

Az elkövetkező sok-sok évben megpróbáltam festményeimen felidézni az aranynak ezt a hihetetlen árnyalatát, amiben aznap űrhajónk pompázott, de sosem tudtam pontosan visszaadni ezt az intenzív tónust. Az érzékeim olyan felfokozott állapotban voltak, hogy az abban a rövid időben tapasztaltakra egész hátralevő életemben emlékezni fogok.

Ahogy visszahúztam magam a zsilipkamra irányába, ismét Pása hangját hallottam. Némiképp kelletlenül vettem tudomásul, hogy ideje visszatérni az űrhajóba. Utunk során rövidesen elhagyjuk a napos oldalt, és sötétség vesz körül minket.